Nyomtatás
2012. máj. 12., szombat 09:49

Egy furcsa böjt

Írta: 
Értékelés:
(1 szavazat)
Az elmúlt másfél hetem az aggodalmaskodásról szólt, ezért magam rendszabályozása végett úgy döntöttem, hogy az elkövetkező egy hétben nem kérhetek semmit az Istentől, csak hálát adhatok!  Ez alól a másokért és gyermekotthonért való imádság jelent kivételt.
 
Hogy mi ennek a külön böjtnek az oka? Valójában az, hogy mikor voltunk kedden az otthonban utána helyet adtam olyan aggályoknak, miszerint gőzöm nincs arról, hogy mit és hogyan is kellene csinálni. Az Isten részről merészségnek tartom, hogy engem ilyen helyre küld, mivel nem tudom elképzelni, hogy ebből mi sülhet ki, de valójában, ha azt nézem, hogy milyen volt másfél hete az otthon komoly félelem is elfog Isten hatalmát illetően! Ez persze nagyon jó! Olyan, mint ha beléptem volna egy álomvilágba, ahol bármi megtörténhet.  
 
Az a fura, hogy egy csomó másra fogtam lelki állapotomat és ezt csak csütörtökön értettem meg. Ez azért lényeges, mert mi emberek pont ellentétesen gondolkozunk. Azt mondjuk, azért van rossz kedvünk, mert valami nem sikerült, valami rossz ért bennünket. Szerintem viszont mi magunk csináljuk a rosszat és mindenre, ami nem felel meg elképzeléseinknek rámondjuk, hogy rossz, anélkül, hogy megvárnánk az Isten tervét, hogy adott dologból Ő mit hoz ki. Írom ezt úgy, hogy életem legszörnyűbb dolgairól kiderült pár hónap vagy év elteltével, hogy Isten legcsodálatosabb tervei voltak.  
 
Na jó, ez persze nehéz, miután ősapánk és ősanyánk evett a jó és rossz tudásának a fájáról, mert azóta, mi is, mindent tudni szeretnénk, felkészülni mindenre és lehetőleg mindet befolyásolni.   Amúgy szörnyűek vagyunk! De hozzá kell tennem, hogy ki ne félne ettől és ki ne sérült volna már azért, mert egy adott dolgot elbagatellizált. Na, igen mivel a sátánnak az elbagatellizálás a módszere és életem legszörnyűbb bűnei és legsúlyosabb karamboljai pont ebből adódtak.
De mint írtam életem legcsodálatosabb tervei előtt sem volt egyértelmű, hogy ebből jó sülhet ki. Itt a gyermekotthon példája, amely arra jó, hogy lássam az Isten nem szokott félre nyúlni, de tervei megvalósítását nem úgy képzeli el, hogy mindent az ölünkbe hullat egyszerre. Visszagondolva még mindig nem teljesen világos, hogy miért kellett félévet várni, de az biztos, hogy nem gondolnánk ennyire komolyan és lennénk ennyire szántak, már pedig annyi biztos, hogy szolgálatunkhoz ezek nagyon fontos.   
 
Most már igazán elkalandoztam. Úgy látom életünk azért örömtelen, mert mi magunk vetítjük rá mindenre, hogy rossz. Mi magunk mondjuk el Istennek, hogy mink nincs ahelyett, hogy azt mondanánk el mink van. Az a rémisztő, hogy Jézus talentum példázatából kiindulva könnyen előfordulhat, hogy Isten egyszer csak elveszi azt a keveset is, ami van nekünk, mert nem használjuk! …
Talán így már értitek, miért nem fogok kérni Istentől egy héten át semmit!
Megjelent: 9269 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. máj. 12., szombat 13:07
Kategória: Magamról
Krakker Ádám

Legfrissebbek a szerzőtől: Krakker Ádám

5 hozzászólás