Gondolatok a világról (7)
Alig fél éve állok kapcsolatban a Hűvösvölgyi gyermekotthonnal, mégis sok mindent láttam és értettem meg azok közül a dolgok közül melyek külső szemlélőként sosem lennének lehetségesek. Most ezekről írnék néhány gondolatot.
Mikor Costa Rica, Dominikai köztársaság, Jamaica, Guatemala vagy Vietnám neveit haljuk, bizonyosan Földünk nem öt legboldogabb országra gondolunk, pedig rosszul tesszük!
Tegnap meglátogattam a kontraszt nevű kiállítást, amely igen nagy hatással volt rám…
Minap elgondolkoztam azon, hogy merre tartunk mi magyarok? Ez úgy volt, hogy egy gyakorlati órán kisebb vita alakult ki arról, hogy jogos-e a jelenlegi kormány részről az, hogy akik az állam pénzén tanultak, öt évig nem hagyhatják el az országot? Ezt nem kívánom kommentálni csupán a vitát, amit ez kiváltott.
Tegnap egy gyönyörű filmet láttam. Egy síket lány és egy pincér fiú szerelméről. Belegondoltam mi lenne, ha mi is feleannyira küzdenénk azokért, akiket szeretünk, azokért, akik fontosak nekünk. Általában csak megvonjuk a vállunkat a másik emberen...
Bele gondoltatok már abba, hogy mennyire más lett a világ attól, amit Isten eredetileg teremtett. És persze mindenki csodálkozik azon, hogy miért minden ilyen rossz. Sokszor emberek olyan kis dolgoktól lesznek bosszúsak, hol ott Jézus megmondta, hogy valójában csak egy igazán fontos dolog létezik.
Nekünk pedig az egy igazán fontos dolgon tehát, hogy Jézust kövessük és ő szerinte éljünk minden más fontosabbá vált. Szóval akkor miért csodálkozunk azon, hogy olyan a világ amilyen, vagy nem megy semmi és az egész életünk egy kudarc? Beszélgetéseim során oly sok reményvesztett emberrel találkoztam már. Pedig Jézus mindig hív: „jöjjetek mindnyájan én utánam, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!” Máté 11;28