Az igazság mégis az, hogy ebben a félévben értettem meg igazán, hogy az Istennek mennyire hatalmas tervei vannak! És pontosan azért vagyok elszántabb, mint valaha, mert sosem éltem még át, hogy ilyen hatalmas lenne az az Isten, akihez imádkozom naponta, hogy így képes munkálkodni és véghez vinni tervét, mint ahogyan bennünket tett ezt eddig.
Mikor egyáltalán gondolkozni kezdtünk erről úgy kezdtük el, hogy jó volna majd elmenni egyszer egy gyermekotthonba előadni valamit és most pedig mégis itt állunk és megértettük, hogy nincs más út, mint evangelizálni! Emlékszem, mikor Irénnel először beszéltem a szolgálatról, nagyon örültem neki, de azt gondoltam magamban, hogy biztos, hogy nem fogunk evangelizálni, mert örültség. Azt hiszem pontosan ezért kellett várnunk. Olyan csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki félév alatt így meg tudja változtatni a gondolatainkat. De mennyire csodálatos az Isten akkor is mikor azokkal, akikkel szolgálni mész ugyanúgy gondolják, mint te, anélkül, hogy minden kis részletet megbeszélnél velük. Csodálatos az, hogy közöttünk nem egy munkakapcsolat alakult ki, hanem ennél jóval több. Nagyszerű az, hogy a szolgálat és annak mindenrésze éppen ezért öröm, mert nagyszerű légkörben telhet/telik hármunk között.
Bevallom, ezért eleinte megijedtem mikor az egész Sámuel ifi jelentkezett mivel úgy gondolom, hogy egy jó szolgálat alapja az, hogy a tagok kivétel nélkül ismerjék egymást és jó kapcsolatban legyenek egymással. Szerintem enélkül nem megy a szolgálat, legalábbis nem az evangelizálás! Nem mert nagy szükségünk van egymásra azért, hogy erősítsük egymást és a nehéz esetekben kisegítsük egymást!
El kell mondjam, hogy bár látszólag nem történt semmi mégis már értem, hogy az Isten bármit bárkiben véghez tud vinni. Neki tervei vannak, és ezeket viszi véghez. Mi csupán terveinek eszközei lehetünk, ehhez azonban az kell, hogy engedelmeskedjünk neki. Lehet néha nehéz követni őt, de annál csodásabb megérkezni vele! J
Ági és Eszter Visegrádon vannak, de úgy hiszem, ezt mindhármunk nevében írhattam!
